“It is from books that wise people derive consolation in the troubles of life” Victor Hugo

born to die

Don't make me sad, don't make me cry Sometimes love is not enough and the road gets tough I don't know why Keep making me laugh, Let's go get high The road is long, we carry on Try to have fun in the meantime

sometimes

Since I left you I'm a gold balloon that wanders high I won't sing through rainbows and showers

paperman

kedvesem

Az én kedvesem egy olyan lány, akit
farkasok neveltek és
táncolt egy délibábbal,
majd elillant csendesen
az én kedvesem.
Ő az én kedvesem.
Az én kedvesem egy olyan lány, akit
átölel hét kontintinens,
csobban szép tengererkben
s táncot lejt fent felhők közt
a kedvesem.
Az én kedvesem egy olyan lány, akit
hóbortos álmok tépnek, 
kócos haját szelek fonják reggelente,
ettől más a kedvesem.
Az én kedvesem a végtelennel
ujjat húz és sosem retteg,
rozmaringból készít hintót,
tücskök húzzák.
Így nyugtat meg csendesen.

S T O P E X I S T I N G
S T A R T L I V I N G

hüpp

Te, ki félszavakból ért
Védtelen vagyok ebben a se-tél se-tavaszban,
mint a rügy, mi féli, hogy túl korán kipattan,
s bomló ruháján át a dér szívéig ér.

Védtelen vagyok, ha nélkülem futnak a napok,
s én bénultan egy nem múló tegnapban maradok,
miközben minden perc taszít egyet rajtam.

Ilyenkor elbújok mélyen egy születő versben,
hogy reszkető magamat a sorok közé rejtsem,
ne bírja a világ legbensőbb harcaim.

De nem bánom, ha olykor Te, ki félszavakból ért,
lefejted rólam a strófák szép-szelíd bilincsét,
és rímes rejtekemből előcsalogatsz.

/Sárhelyi Erika/

hiperkarma zöldpardon

Legalább azt mondd meg, hogy hová menjünk,
az ostobákkal mihez kezdjünk.
A szupersztrádám a hiperkarma,
ez a sorsom. Nekem is meg lett írva.
Aki írta az az égbõl nézi,
ott az első sorban ül és mégsem érti.
Csak bámul rám, hogy minden rendben
- neki könnyebb minden.
Azt a dobhártyát kicsit összébbhúzni,
süket füllel könnyebb úszni.
De ha engem hallgatsz melléd úsznak,
a füleid nélkül is visszahúznak.
Hát ez van. Csak azt nem tudni,
hogy te mi a faszér' jársz el szórakozni,
ha alszol szinte egész végig,
csak akkor kelsz mikor a pultból kérik.
És már olyan mindegy, hogy mennyit is iszol
és olyan mindegy, hogy mit is gondolsz.
És marhára nem baj, ha sosem bírtak
akik azt se' tudják hogyan hívnak.
Ez az egész, ha mi épp úgy vesszük,
ahogy mindenki más is itt velünk együtt,
igazi. Pedig csak annak tűnik.
Akik igazak, azok az ilyet el nem tűrik.
Ez a helyzet, ez csak a lóvét nyeli.
Aki megengedheti, mind megengedi.
A világ az ilyen, és itt vagy benne.
Hát mondd meg nekem, mi értelme van
a táncnak, ha nem a szex meg a drogok
ami igazán kell. Ez az a dolog,
ami eltűntet, mint a szamarat a ködben.
És mellettem vagy de messze tőlem.
Aki számít, azt te sosem látod.
Aki valamit is akar, az a jóbarátod,
aki megesküszik, hogy jóbarát vagy,
pedig többnek tart, mint egy jóbarátnak.
Az a sumák fajta, az sosem mondja,
csak nevetgél, hogy neki nincsen gondja.
Pedig elevenen eszi meg a penész érted.
Sokra képes, aki szeret téged.
És hiába mondod, hogy sosem kérted.
És hiába mondod, hogy azt nem lehet.
És te hiába látod, hogy szép az élet.
Ha nem látja senki más, cseszheted.
Vége.

„Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem...”

15évesen

Amikor a zebrán ugrálok, hogy csak a fehérre lépjek, gyerek vagyok. Amikor buborékot fújok a belvárosban rohangálva, gyerek vagyok. Amikor a nagy, meleg, puha pulcsimban a plüssbékámmal a kezemben kakaót szürcsölgetek, gyerek vagyok. Amikor hintázok, és minél magasabbra szeretnék repülni, gyerek vagyok. Amikor rajzolok, gyerek vagyok. Amikor mosolygok, nevetek, beszélek, táncolok, énekelek, gyerek vagyok. Amikor felvállalom magam, gyerek vagyok. Amikor csokival tömöm magam és lufik után ugrálok, gyerek vagyok. Amikor bedurcázok, ha veszítek a játékban, gyerek vagyok. Amikor csakazértsem tűröm be a derekam, gyerek vagyok. Amikor odaállok eléd, a szemedbe nézek és kimondom, amit gondolok, gyerek vagyok. Sosem szeretnék felnőni.

csokifüggő.mosolyfüggő.kakaófüggő.buborékfüggő.életfüggő gyerek vagyok.

*kikirrr

plan z

"és ha véletlen nem jönne be az élet, akkor elmegyek superheronak, és én fogom csinálni a napfényt, megmentem a világot és felhő leszek. olyan, mint a vattacukor"

aum

öröktől való az abszolút igazságot képviseli segít kiszakadni az érzések világából, erősíti az elmélyülést viselőjének védelmet ad a negatív entitások ellen, segíti a lélek harmóniájának megtartását feltölti és megvédi az aurát.

Ady

Titokzatos, megfejthetetlen világ a mi szívünk. Olyan érzékeny, olyan változó. Egy gyenge fuvalom nehéz lavinákkal zúzza össze minden atomját, s egy mosolygó napsugár új életre tudja kelteni.

L.L.

"Budapest, Oktogon, tömeg. Idős, hajlott nénike érkezik a zebrához és készül átkelni a rövid ideig nyitva tartó zöldön. Lassú, mert jobb kezében elől botja, bal kezével pedig maga mögött húzza gurulós szatyrát. Benne krumpli, savanyúság, alma, ingyenes újság, szemüveg, orvosi leletek: az élete. Lassúságával kockáztatja, hogy elgázolja két sávnyi kocsi, vagy a 4-...es 6-os villamos. Budapest, Oktogon, tömeg. Fülkarikás, tetovált, orrpiercinges srác áll a zebránál. Vörös haj, kakastaréj, kihívó tekintet, láthatóan bármikor kész verekedni. Punk, ha volnának még ilyen kategóriák. Együtt érnek a zebrához. A néni elképesztő lassúsággal kezd átbotorkálni az úttesten. A járókelők kikerülik, legfeljebb mandinerből nézik kínlódását. De ekkor a kakastaréjos mellette terem, udvariasan elkéri a kézikocsit, egyik kezével húzni kezdi, amíg másik karját kapaszkodóul kínálja fel. Az egész utca őket nézi. Még épp időben átérnek. A néni hálálkodik a punknak, a punk pedig e szavakkal hárítja nevetve: „Semmiség, tessék csak hagyni a gecibe.”

cardboard box

by ~sicero

i need something bound to an original sound.
to make my palms sweaty,
i need something heavy.
to make me shake,
i need to feel my world quake.
something real
not made by ingredients and condensed into a pill for a temporary thrill.