lálálá

O.Z.O.R.A festival
'1o. o8. o3-o8.
mert itt mindig süt a nap.
kivéve, ha a csillagos ég gombakalapként terül el a fej fölött.
akkor benned van.:)

Villon - Ellentétek

Szomjan halok a forrás vize mellett;
tűzben égek és mégis vacogok;
parazsas kályhánál vad láz diderget;
hazám földjén is száműzött vagyok;
csupasz féreg,díszes talárt kapok;
hitetlen várok,sírva nevetek;
az biztat,ami tegnap tönkretett;
víg dáridó bennem a bosszúság;
úr vagyok,s nem véd jog,se fegyverek;
befogad és kitaszít a világ.

Nem biztos csak a kétes szememnek
s ami világos,mint a nap:titok;
hiszek a véletlennek,hirtelennek,
s gyanúm az igaz körül sompolyog;
mindig nyerek és vesztes maradok;
fektemben is fölbukás fenyeget;
van pénzem s egy vasat se keresek;
és reggel köszönök jó éjszakát;
várom,senkitől,örökségemet;
befogad és kitaszít a világ.

Semmit se bánok,s ami sose kellett,
kínnal,mégis csak olyat hajszolok;
csalánnal a szeretet szava ver meg,
s ha igaz szólt,azt hiszem ugratott;
barátom,aki elhiteti,hogy
hattyúk csapata varjúsereg;
igazság és hazugság egyre-megy;
és én elhiszem,hogy segít,aki árt;
mindent megőrzök,s mindent feledek:
befogad és kitaszít a világ.

Ajánlás:
Herceg,kegyes jóságod lássa meg:
nincs eszem,s a tudásom rengeteg.
Lázongva vallok törvényt és szabályt;
S most mi jön?Várom pályabéremet,
mert befogad és kitaszít a világ.

ellentétek

Álmaimban vagyok éber,
szürkeségben szivárvány,
éretlenül vagyok érett;
börtönbe zárt szabadság.
Lehet, határozott vagyok,
Biztos, hogy döntésképtelen;
Belül furán, kívül nyugodt,
ordítva ülök csendesen.

2009. február

*kikirrr*

ilyen a kedv:)

Tudod mit szeretnék csinálni?
Szélfútta hajjal vezetni a végtelenbe,
tengerparta, hegyekbe, füves ligetbe;
sárgába nézni a naplementébe.

Mezítláb szaladni a puha fűbe,
lefeküdni melléd boldogan nevetve;
felszabadultan csak nézni az eget,
vagy szemedbe nézve elmélázni Veled.

Egy vonaton ülni, az úticél titok,
nézni a repülő fákat túl az ablakon.
Meglátni az arcom tükörképét benne;
ránézni arra, aki ott ül velem szembe.

Gumicukrot enni nutellával meg vattacukrot,
letekerni a kocsiba tövig az ablakot,
hagyni, hogy fújja a hajam a szél,
hallgatni, ahogy a Lovasi beszél.

Táncolni önfeledten a színes tömegbe,
hagyni, hogy átjárja mindenem a Zene;
önfeledten taposni a földet, s lélekben
eggyé válni ezer meg ezer emberi lényekkel.

Táncolni a meleg esőben nyáron,
érezni, ahogy cseppek kopognak a vállamon.
Érezni az eső illatát és ázni,
magamban - valahol mélyen - csak Rád várni.

Szakadni a nevetéstől miközbe' kakaót iszunk,
nem gondolni másra, csak ami Mi vagyunk.
Felidézni, hogy mi mindent is csináltunk együtt,
s eltervezni, hogy mit fogunk még, míg fel nem növünk.

Ülni egy ismeretlen város főterén
pár ember, kártya, sör, Te meg Én,
leszólítani az utcán mókás idegeneket
olaszokat, angolokat, meg lengyeleket.

Megtudni milyen egy gondolat élete,
milyen a versé, mely elmond egy életet,
hogy létezni a világon túl milyen lehet,
csak lenni, lebegni, szállni az égbe fel...

Felhőn ülve, szakadék szélén láblógatni,
a hatalmas világra csak onnan lebámulni.
Hanyattfekve minden csillagot elnevezni,
aztán egyszer csak ejtőernyővel visszaesni

a Földre, ahol minden unalmasan szürke,
csináljunk valamit, hogy legyen végre színes.
Szenteljük fel az ajtón a kilincset,
bújócskázzunk vízipisztollyal a kezünkbe,

nézzük meg ki bírja tovább nevetés nélkül,
meg hogy mi lett az élet eredménye végül.
Vagy csak üljünk megint egymással szembe,
csak nézzük egymást önfeledten csendbe.

/2008. április 28./

*kikirrr*

being yourself, what does that mean?
seeing yourself is the hardest thing

:)

"Amikor a háztetőn a hajnal
macskamódra, lustán lépeget,
emlegetnek tűnődő szavakkal
vizimanók, dúdoló szelek.

Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,
fénylő titkoknak volt mestere."

Szergej Alekszandrovics Jeszenyin

félálom, fél-ébrenlét

vica versa

mennyivel mókásabb lenne:D
halva kezdeni az életet, aztán rögtön kikelek a koporsóból. öregként felébredve nap mint nap jobbanérzem magam, és miután túl egészséges lettem, kirúgnak az öregek otthonából. évekig élek gondtalan nyugdíjasként és bekaszálom a lejáró öregségi biztosításokat, aztán amikor dolgozni kezdek, az első napon arany karórát kapok a főnökömtől. negyven-egynéhány évet dolgozok, mialatt egyre fiatalabb leszek, míg végül kiskorú lévén abba kell hagynom a munkát. jönnek az egyetemista meg gimnáziumi évek: pia, bulik, boldog promiszkuitás. ahogy fiatalodom, úgy válok egyre gondtalanabbá; jön az általános iskola. végtelen játék, semmi felelősség! pár év múlva kisbaba leszek és mindenki kezét-lábát töri, hogy mosolyogjak rájuk. az utolsó 9 hónapot békés lebegéssel töltöm egy termálfürdő-szerű helyen, ahol mindent megkapok, ami
csak kell: központi fűtés, on-line szobaszervíz, meg ezek. míg végül életem egy kirobbanó orgazmusban ér véget.:D

royksopp

whatever you do, whatever you say
nothing can push the feeling away
it's here in my heart and it's here in my head
i feel like i'm part of a book i've read

and every page and every paper
seems to be part of human nature
sending me back down on memory lane
my favourite record is playing again

mute

megnémultam. furcsa dolog egy olyan embernek csendben maradni - ha nem akarja átélni a begyulladt torok gonosz bosszúját -, akinek egyébként az a hobbija, hogy akkor is beszél, amikor nem kell. hangosan és gyorsan. hát velem valami ilyesmi történt, legalábbis az "aham" meg az "ü-üm" hümmögő kifejezéseken kívül leginkább jelbeszéddel kommunikálok. azt mondják, ez azért jó, mert most kétszer is meggondolom, mit fontos közölni a nagyvilággal és mit nem... én meg azt mondom, hogy lenne a helyemben, nem tartaná túl hasznosnak, főleg amikor kérdezgeti, hogy na hogy vagy? reakció egy fejrándítás grimasszal, hogy NEM jól. és akkor ahelyett, hogy hagyna, tovább faggat, hogy fáj? nagyon? nem vagy éhes? satöbbi satöbbi. a végén pedig megkoronázza egy nem eldöntendő kérdéssel - amit nem tudsz elintézni egy bólintással - például azzal, hogy mit csináltál ma. legjobb.:D
szóval fura csendben lenni, kb. kétszer annyit gondolkodom. de semmi értelmesen, csak olyan dolgokon, amikről beszélni szoktam. csak így olyan, mintha magamban beszélnék:D ugyanis nem mindig értek egyet magammal. de végülis jól elvagyunk, én meg én:D
kicsit olyan, mintha megnyomták volna rajtam a 'mute' gombot, én meg nem találnám a távirányítót, és ahhoz, hogy mégis meglegyen, be kell szednem egy hatalmas adag antibiotikumot, ami egyébként akkora, mint egy biliárdgolyó. mintha direkt akkorára terveznék, hogy ne lehessen rendesen lenyelni.

princess crocodile

I've seen it all all trough eyes,
heard it in ears, smelled it
Alright
I go under the earth
and listen to the dead people talk
they tell stories, they know it all
they tell stories of you-u-u-u
do you? do you? do you believe you can hide? hahaha

nyugi

képzelj el egy szobát, ahol a tapéta a falakon, a puha, bolyhos padlószőnyeg, a behúzott sötétítőfüggönyök, a fejed felett a plafon, s minden amit ott találsz meleg, bordós színekben játszik. a szobában nincs semmi, csak puha pirosas-bordós fotelek, puffok és hatalmas párnák, amiken kényelmesen elhelyezkedhetsz, néhány halványan derengő lámpa, amelytől a szobában félhomály uralkodik, és egy kandalló - halkan ropogó tűz hangjával - előtte pedig egy medvebőr; puha szőrméjével kiterítve. egy kis asztalon félrerakva csokit meg kakaót találsz, esetleg kávét vagy teát, ha éppen megkívánod. halk chill-out vagy ambient szól a sarokból és ahogyan a padlón fekszel a kandalló előtt és a bordós-sárgás-pirosas árnyalatokban játszó plafont bámulod a zene átjárja tested minden egyes apró porcikáját a lábujjaidtól a vállaidon át egészen a fejed búbjáig. a gondalataid már nem is a hétköznapi gondok vagy örömök körül forognak, azok már eszedbe sem jutnak. valami teljesen máson gondolkodsz, valami teljesen mást látsz, ahogy a lámpa fénye meg-megremeg a plafon színkavalkádján, s ettől az mintha életre kelne. a színek egymásbacsavarodnak, tekergőznek, a zene ritmusára változnak a belőlük összeálló formák és alakzatok, lehet, hogy épp egy történetet mesélnek el a maguk elvont módján. persze csak a gondolataidban, ahogy félálomban fekve, nyitott szemmel próbálsz kikapcsolni egy kicsit és elzárni magad és az elméd a világ nagy, szürke és megszokott dolgaitól. megpróbálsz valami újat találni benne, a világban; valami olyat, amit senki más nem láthat meg, csak akkor, ha te megengeded neki. a legérdekesebb dolgok után kutatsz saját magadban, az elmédben; olyan dolgok után, amelyek téged saját magaddá tesznek, olyan dolgok után, amelyektől te te vagy és senki más. amelyek mélyen a tudatalattidban rejtőznek és csak arra várnak, hogy felfedezd őket, hogy megismerhesd önmagad, hogy mit akarsz valójában. a zene egyre csak szól, talán az őserdők mélyén élő bennszülöttek törzsi dallamaira emlékeztetnek, az erdő, a madarak, az állatok és a természet hangjaira, de az is lehet hogy valami egészen másra, valamire, amit te szeretsz.
nem lenne jó néha csak így eltűnni a szürke hétköznapok forgatagából és egy kicsit csak magaddal lenni? megismerni önmagad, kikapcsolni és gondolkodni. sokat segítene a világon, ha az emberek néha elgondolkodnának.

*kikirrr*