nyugi

képzelj el egy szobát, ahol a tapéta a falakon, a puha, bolyhos padlószőnyeg, a behúzott sötétítőfüggönyök, a fejed felett a plafon, s minden amit ott találsz meleg, bordós színekben játszik. a szobában nincs semmi, csak puha pirosas-bordós fotelek, puffok és hatalmas párnák, amiken kényelmesen elhelyezkedhetsz, néhány halványan derengő lámpa, amelytől a szobában félhomály uralkodik, és egy kandalló - halkan ropogó tűz hangjával - előtte pedig egy medvebőr; puha szőrméjével kiterítve. egy kis asztalon félrerakva csokit meg kakaót találsz, esetleg kávét vagy teát, ha éppen megkívánod. halk chill-out vagy ambient szól a sarokból és ahogyan a padlón fekszel a kandalló előtt és a bordós-sárgás-pirosas árnyalatokban játszó plafont bámulod a zene átjárja tested minden egyes apró porcikáját a lábujjaidtól a vállaidon át egészen a fejed búbjáig. a gondalataid már nem is a hétköznapi gondok vagy örömök körül forognak, azok már eszedbe sem jutnak. valami teljesen máson gondolkodsz, valami teljesen mást látsz, ahogy a lámpa fénye meg-megremeg a plafon színkavalkádján, s ettől az mintha életre kelne. a színek egymásbacsavarodnak, tekergőznek, a zene ritmusára változnak a belőlük összeálló formák és alakzatok, lehet, hogy épp egy történetet mesélnek el a maguk elvont módján. persze csak a gondolataidban, ahogy félálomban fekve, nyitott szemmel próbálsz kikapcsolni egy kicsit és elzárni magad és az elméd a világ nagy, szürke és megszokott dolgaitól. megpróbálsz valami újat találni benne, a világban; valami olyat, amit senki más nem láthat meg, csak akkor, ha te megengeded neki. a legérdekesebb dolgok után kutatsz saját magadban, az elmédben; olyan dolgok után, amelyek téged saját magaddá tesznek, olyan dolgok után, amelyektől te te vagy és senki más. amelyek mélyen a tudatalattidban rejtőznek és csak arra várnak, hogy felfedezd őket, hogy megismerhesd önmagad, hogy mit akarsz valójában. a zene egyre csak szól, talán az őserdők mélyén élő bennszülöttek törzsi dallamaira emlékeztetnek, az erdő, a madarak, az állatok és a természet hangjaira, de az is lehet hogy valami egészen másra, valamire, amit te szeretsz.
nem lenne jó néha csak így eltűnni a szürke hétköznapok forgatagából és egy kicsit csak magaddal lenni? megismerni önmagad, kikapcsolni és gondolkodni. sokat segítene a világon, ha az emberek néha elgondolkodnának.

*kikirrr*