There's this place that I go
that nobody knows where the rivers flow
And I call it home
And there's no more lies and the darkness is light
And nobody cries!
Theres only butterflies!

kronoszinklasztikus infundibulum

"Képzeld el, hogy az apukád a legokosabb ember, aki valaha is élt a Földön, és mindent tud, és mindig igaza van, és ezt mindig be is tudja bizonyítani. Aztán képzeld el, hogy egymillió fényévnyire egy másik csudaszép világban él egy másik gyerek, akinek az pukája a legokosabb ember, aki valaha is élt abban a messzi, messzi csudaszép világban, és az az apuka is mindent tud, és ő is be tudja ezt mindig bizonyítani, szakasztott, mint a te apukád. Mind a két apuka nagyon okos, és mind a két apukának mindig igaza van.
Igen ám, csakhogy ha véletlenül találkoznának, szörnyű veszekedés támadna, mivelhogy némely dologban eltérne a vélemnényük. Erre persze te azt mondod, hogy a te apukádnak van igaza, és a másik gyerek apukája téved. Hanem a világegyetem roppan nagy hely. Irdatlanul sok ember elfér benne, akinek mind igaza van ebben-abban, csak épp egymással nem jutnak egyetértésre.
És hogy miért lehet mind a két apukának igaza és miért keverednek mégis szörnyű veszekedésbe ? Azért, mert iszonyúan sokféleképpen lehet az embereknek igazuk. Szerencsére a világegyetemben vannak olyan helyek, ahol végre mind a két apuka kapiskálhatja, hogy miről is beszél a másik. Ezek azok a helyek, ahol a különféle igazságok olyan takarosan egymásba illeszkednek, mit az apukád napelemes órájának az alkatrészei. És ezeket a helyeket úgy hívják, hogy krono-szinklasztikus infundibulum"
Kurt Vonnegut