Tudod mit szeretnék csinálni?
Szélfútta hajjal vezetni a végtelenbe,
tengerparta, hegyekbe, füves ligetbe;
sárgába nézni a naplementébe.
Mezítláb szaladni a puha fűbe,
lefeküdni melléd boldogan nevetve;
felszabadultan csak nézni az eget,
vagy szemedbe nézve elmélázni Veled.
Egy vonaton ülni, az úticél titok,
nézni a repülő fákat túl az ablakon.
Meglátni az arcom tükörképét benne;
ránézni arra, aki ott ül velem szembe.
Gumicukrot enni nutellával meg vattacukrot,
letekerni a kocsiba tövig az ablakot,
hagyni, hogy fújja a hajam a szél,
hallgatni, ahogy a Lovasi beszél.
Táncolni önfeledten a színes tömegbe,
hagyni, hogy átjárja mindenem a Zene;
önfeledten taposni a földet, s lélekben
eggyé válni ezer meg ezer emberi lényekkel.
Táncolni a meleg esőben nyáron,
érezni, ahogy cseppek kopognak a vállamon.
Érezni az eső illatát és ázni,
magamban - valahol mélyen - csak Rád várni.
Szakadni a nevetéstől miközbe' kakaót iszunk,
nem gondolni másra, csak ami Mi vagyunk.
Felidézni, hogy mi mindent is csináltunk együtt,
s eltervezni, hogy mit fogunk még, míg fel nem növünk.
Ülni egy ismeretlen város főterén
pár ember, kártya, sör, Te meg Én,
leszólítani az utcán mókás idegeneket
olaszokat, angolokat, meg lengyeleket.
Megtudni milyen egy gondolat élete,
milyen a versé, mely elmond egy életet,
hogy létezni a világon túl milyen lehet,
csak lenni, lebegni, szállni az égbe fel...
Felhőn ülve, szakadék szélén láblógatni,
a hatalmas világra csak onnan lebámulni.
Hanyattfekve minden csillagot elnevezni,
aztán egyszer csak ejtőernyővel visszaesni
a Földre, ahol minden unalmasan szürke,
csináljunk valamit, hogy legyen végre színes.
Szenteljük fel az ajtón a kilincset,
bújócskázzunk vízipisztollyal a kezünkbe,
nézzük meg ki bírja tovább nevetés nélkül,
meg hogy mi lett az élet eredménye végül.
Vagy csak üljünk megint egymással szembe,
csak nézzük egymást önfeledten csendbe.
/2008. április 28./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése