Ne ordíts, persze, hogy fáj, meg van műtve.
Az a dolga, hogy fájjon, b*sszameg.
A tied meg az, hogy kulturáltan szenvedj,
és ne mozogj, és ne tépd fel a sebed.
Idő nővér majd jön és átkötöz,
és mindig beadja a gyógyszereidet.
Sajnál-e, nem tudni, szenvtelen az arca,
és színtelen és szótlan és öreg.
Idő nővér, szikár, hű apáca
senkit nem utál, senkit nem szeret.
Hogy itt fekszel, nem bízhatsz senki másba',
pedig sokszor kegyetlen lesz veled.
Tudod mit? Ordíts. Az jelzi, hogy megvagy.
A csönd gyanús efféle helyen.
Háború van ba*meg, nem érdekelsz senkit.
Kérj morfint, és fogd be. Fáj tőled a fejem.
Kiss Judit Ágnes
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése