Ahol a párás ég s a perzselt
föld pereme találkozik,
ott guggol, vigyori szemekkel,
az Őrület, s álmodozik.
Fullaszt a hőség, semmi szellő...
Ő csak guggol, a homokot
ássa, s üveges szeme felhőt
keresve ég felé lobog.
Aztán felpattan, megigézve,
s egy lyukhoz tapad, csupa fül:
sóváran figyel le a mélybe
s arcára boldog mosoly ül:
hallja - véli - a hallhatatlant,
ős vizek titkos zajait,
forrásuk hangos lüktetését
s ringató bölcsődalait.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése