Vannak nagy percek, részegek,
a szó rájuk kicsi:
minden földi önkívület
legfőbb gyönyörei.
Fák orma zsong; fény, sugarak
s erdei rejtelem -
és csak az égi madarak
beszélgetnek velem.
Semmibe foszlik lassan a
hazug, a köznapi,
s ami bűbáj, ami csoda,
könnyű lesz, közeli:
béke ragyog körül, puhán
s édesen a lebegő;
tündér szender suhog le rám...
Óh, állj meg, várj, Idő!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése