virtuális csodaország

"Egy vonaton ülök és nézek ki az ablakon,
kósza gondolatok suhannak át az agyamon.
Látom hogy' húznak el a fák, a rétek,
s közben egyrecsak jelennek meg újabb s újabb képek.
Arcok, üzenetek, egy mozdulat, sok emlék;
bárcsak most is valahol máshol lehetnék.
De közben jó itt, ami azt se tudom, hol van,
szabadon, egyedül a hatalmas világban,
egy vonaton, ahol nem ismer senki;
jó itt most egyedül és csak velem lenni.

Az üvegről az arcom kíváncsian néz rám vissza,
a bárányfelhők az égen hosszan messze úsznak.
Sűrű, színes füst tör fel a múltamból mélyről,
s továbbgomolyog az égbe egy kép a jövőmről.
De nem számít egyik sem, mert most a vonaton ülök;
egyedül a pillanat az, ami örök.
A múltam elmúlt, s régi, a jövőm csak lehet,
már tudom, hogy kell élvezni az életet...
Egy vonaton, ahol nem ismer senki,
jó most itt egyedül, mindenkivel lenni.



De mi van, ha leszállok?..."

*kikirrr*