2010. június 17., csütörtök

első szonett

Elrepülsz innen e világon túlra,
Mikor a sav feloldódik elmédben,
Felébredsz egy másik birodalomban;
Manók és elfek éjjeli kertjében.


Csillagok mutatják merre megy utad,
Gombák közt követnek apró tündérek,

S ha a szem már nem hisz, ébred a tudat;
Egymással játszanak éles érzékek.


Látod amit hallasz, hallod amit látsz,
Nyugodt dobszóra hullámzik az elme,
Tekergőző színek, színes hanghatás.


Sarat tapos a talpad a zenére,
Törzsi tánc mit annak ritmusára jársz.

Hogy jön fel a nap: érzed itt a vége.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése